Tudástár – Rizikófaktorok és betegségek

Magasvérnyomás


Az érelmeszesedés, az agyinfarktus és az agyvérzés legfontosabb kockázati tényezője a magasvérnyomás. Magasvérnyomás betegségről akkor beszélünk, ha legalább három alkalommal, nyugalmi állapotban a vérnyomás 140/90 Hgmm felett van.

Ekkor további vizsgálatokra, rendszeres (általában a beteg élete végéig tartó) kezelésre és ellenőrzésre van szükség.

 

A magasvérnyomás betegség gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik. A vérnyomás felső értékének (systoles) minden 10 Hgmmel történő csökkentése az agyi érkatasztrófák kockázatát 30%-al, míg az alsó értékének (diastoles) 5-6 Hgmm-es mérséklése 42%-al csökkenti.

Magas vérzsírszint


A vér emelkedett koleszterin és zsírtartalma valamint az érelmeszesedés és szívbetegségek kapcsolata jól ismert. A vérzsírok összetevői az összkoleszterin (káros: LDL, védő HDL koleszterin) és a triglicerid. Az összkoleszterin szint 5 mmol/l alatt normális. Az eddigi vizsgálatok valószínűsítik, de egyértelműen nem bizonyították a magas vérzsírszint és az agyinfarktus kapcsolatát.

 

a3

 

Az viszont egyértelműen bizonyított, hogy akik koleszterin keletkezését gátló gyógyszert szednek, azokban csökken a stroke és a szívinfarktus  gyakorisága.

A magas zsírszint oka lehet a helytelen zsír dús táplálkozás és a szervezet fokozott zsírtermelése. Míg a helytelen táplálkozás okozta magas értékek zsírszegény étrenddel (hal, zöldségek, gyümölcsök fogyasztása) befolyásolhatók, addig a fokozott zsírtermelés megfelelő átló gyógyszerekkel rendezhető.

CUKORBETEGSÉG


Mi a cukorbetegség?

A cukorbetegség a szénhidrát anyagcsere károsodását jelenti. Két különböző típusú cukorbetegséget különböztetünk meg. Az egyik az 1-es típusú cukorbetegség (régi néven: insulin függő), a másik a 2-es típusú cukorbetegség (régi néven: nem insulin függő). A cukorbetegek kb. 90%-a a 2-es típusú cukorbetegek csoportjába tartozik. Az 1-es típus esetében insulin hiányról beszélünk, a 2-es típus esetében részleges insulin hiány és/vagy insulin hatás csökkenés tapasztalható.


 
A cukorbetegség előfordulása

A cukorbetegség a XXI. század elejére az egyik legjelentősebb népegészségügyi problémává vált. 2000-ben 171 millió cukorbeteget tartottak nyilván a világon. Ez a szám a becslések szerint 2030-ra 366 millióra fog növekedni. Magyarországon a becslések szerint kb. 1-1.5 millió ember szenved ismert vagy ismeretlen módon cukorbetegségben, illetve károsodott  szénhidrát anyagcsere valamilyen formájában.


 
A cukorbetegség tünetei

A cukorbetegség klasszikus tünetei a megnövekedett vizelet mennyiség, a fokozott folyadék felvétel az állandó szomjúság érzet miatt, valamint a más okokkal nem magyarázható fogyás. Ezeken kívül előfordulhat még étvágytalanság, hányinger, hányás, homályos látás. Nehezen gyógyuló, időről-időre visszatérő fertőzések is cukorbetegségre utalnak. Lábakra görcs, kézujjakon zsibbadás jelentkezhet. 

Azonban óriási probléma, hogy a leggyakrabban előforduló 2-es típusú cukorbetegség nagyon gyakran évekig tünetmentes, tünetszegény maradhat, és csak valamilyen szövődmény kialakulása folytán derülhet rá fény. A szívizominfarktuson átesett betegek 10-15%-ánál, a vesebetegek felénél utólag cukorbetegséget állapítanak meg.


 
1-es típusú cukorbetegségre hajlamosító tényezők

Részben genetikai, részben környezeti tényezőkre vezethető vissza. Kialakulhat 6 hónapos kor alatt csecsemőknek adott tehéntej miatt. Bizonyos terhesség alatti vírusinfekciók szerepe is bizonyítottnak tekinthető. Terhesség is kiváltó tényező lehet.

 

2-es típusú cukorbetegségre hajlamosító tényezők

  • Itt is fontos tényező a genetikai meghatározottság.
  • A környezeti tényezőknek szintén nagy jelentősége van.
  • A rendszeres fizikai tevékenység hiánya szintén hajlamosító tényező lehet.
  • Az étrend elsősorban akkor káros, ha elhízást okoz. Önmagában a szénhidrát fogyasztásnak nincs köze a cukorbetegség kialakulásához. Telített zsírok bőséges fogyasztása szerepet játszhat a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.
  • A nemek között is különbségek tapasztalhatóak. Egyes népeknél a nőknél, máshol pedig a férfiaknál fordul elő gyakrabban. Terhesség is kiváltó ok lehet.
  • Végül pedig az életkornak is szerepe van a kialakulásában. A cukorbetegek 50%-a 65 év feletti korosztályhoz tartozik.


 
1-es típusú cukorbetegség kezelése

Egyrészt nagyon fontos a megfelelő, szakember által javasolt diétás étrend betartása. Ez azért szükséges, mert az alkalmazott insulinkészítmények hatástartama hosszabb, mint a táplálékból felszívódó szénhidrátok vércukor emelő hatása. Nem megfelelő diéta esetén alacsony vércukorszint úgynevezett hypoglykémia léphet fel, ami súlyos eszméletvesztéshez vezethet. Ma már a gyors hatású insulin készítmények alkalmazásával könnyebb kivédeni ezeket az eseményeket.

A terápia másik része a hiányzó insulin pótlására irányul, különböző hatástartamú insulinkészítmények alkalmazásával.


 
2-es típusú cukorbetegség kezelése

Ebben az esetben is nagyon fontos a szakember által felállított diétás étrend betartása. Gyógyszeres kezelés szükséges, ha a diéta és életmódbeli változtatások ellenére sem sikerül rendezni a szénhidrát anyagcserét.

Ez történhet szájon át adható vércukorcsökkentő gyógyszerek alkalmazásával illetve, ha ez sem elegendő, akkor kiegészítő insulin terápia, illetve hagyományos és intenzív insulin terápia szükséges.


 
A cukorbetegség szövődményei
 
Mindkét típus esetében a kezelés elsődleges célja a szénhidrát anyagcsere rendezése, a normál állapot elérése. Ugyanis a szövődmények elsősorban a nem megfelelő szénhidrát háztartásból eredeztethetőek. A cukorbetegség során évek alatt kialakuló szövődmények igen súlyosak.

 
Ilyenek lehetnek:

  • különböző szív- és érrendszeri betegségek
  • Ischaemiás szívbetegség, infarctus, szélütés
  • magas vérnyomásbetegség
  • erek elmeszesedése (aetherosclerosis)
  • végstádiumú veseelégtelenség
  • idegrendszer károsodása
  • retina károsodása
  • gyakoriak a csont és ízületi elváltozások.


A cukorbetegség megelőzésének lehetőségei
 
Jelenleg az orvostudomány nem ismer olyan megelőzési módszert, amely hatékonyan, biztonságosan és mellékhatástól mentesen biztosítaná az 1-es típusú cukorbetegség megelőzését.
 
Ugyanakkor csökkent szénhidrát tolerancia stádiumában lévő túlsúlyos egyéneknél bizonyítottan csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását a rendszeres fizikai aktivitás, diéta és bizonyos vércukorcsökkentő gyógyszerek alkalmazása.
 
Nem cukorbeteg, de magas vérnyomásbetegségben szenvedő, magas koleszterinszintű egyénekben bizonyos vérnyomáscsökkentő kezelés valamint koleszterinszint csökkentő terápia bizonyítottan csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
 
A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése érdekében mindenképpen ajánlott az egészséges étrend és a rendszeres fizikai aktivitás fenntartása.

Dohányzás


A dohányzás az érelmeszesedés kiemelt rizikófaktora. A belélegzett dohányfüstben több száz mérgező anyag van, amiből talán a legfontosabb a nikotin, a szénmonoxid és a kátrány.

Ennek következtében megváltozik a vér összetétele, növekszik a rög kialakulásának veszélye, csökken a védő (HDL) koleszterin szintje. Ezen összetett hatása miatt az erős dohányzás (több mint napi 20 cigaretta) 2-6-szorosára emeli az agyinfarktus gyakoriságát. A veszély nem csak a dohányost, hanem a passzív dohányzás révén a környezetét is érinti. A dohányzás abbahagyásának nem csak hosszú távú, hanem azonnali jótékony hatásai is vannak.

A dohányzás abbahagyása után 20 perccel : A vérnyomás, pulzus javul. 1 nappal: A szívroham valószínűsége csökkenni kezd. 3 hónappal: A keringés javul. 1 évvel: A szívkoszorúér betegség veszélye már csak fele a dohányzókénak. 5-15 évvel: Az agyinfarktus veszély már akkora, mintha sose dohányzott volna.

Mozgásszegény életmód


A rendszeres fizikai aktivitás igazoltan kedvező hatású a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulása szempontjából, főleg férfiaknál jelentős.

Napi 30 perc séta csodákat művelhet.

 

Alkohol


Több, gyakran ellentmondó közleményből levonható és ma már elfogadottnak tekinthető végső következtetés szerint az alkoholfogyasztás és a stroke között meghatározható összefüggés alapján az enyhe, illetve mérsékelt (maximum: bor 240 ml/nap, sör 720 ml/nap, tömény 90 ml/nap) és megfelelő minőségű alkohol fogyasztása fajtától és nemtől függetlenül némileg csökkenti a stroke rizikóját.

A krónikus alkoholizmus hatása viszont ezzel ellentétes, mely négyszeresére növeli a stroke rizikóját.

 

Elhízás


Az elhízás, ami korunk egyik népbetegsége, javarészt a mozgásszegény életmód következménye. Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Sok esetben társul magasvérnyomással, cukorbetegséggel és magas vérzsír értékekkel. Az érbetegségek kialakulásának a veszélyét elsősorban a hasi elhízás fokozza.

 



A testsúly és az elhízás meghatározásához a testtömeg indexet használják, ami egyszerűen számolható ki: a testsúly (kg) elosztva a testmagasság (m) négyzetével. Normál értéke 20-25 között van. Túlsúlyról 25-30 között, elhízásról 30 felett beszélünk. Kezelése elsősorban az életmódbeli változtatás, az energia bevitel csökkentése és a testmozgás ésszerű növelése.

Metabolikus szindróma


Mi a metabolikus szindróma?

A metabolikus szindróma egy olyan állapot, amelyre hastájéki elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és kóros vérzsír-összetétel jellemző. Ezen kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnöveli a szív- és érrendszeri megbetegedések (infarktus, stroke, érelmeszesedés, koszorúér betegség, thrombosis) és elhalálozások valamint a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. A metabolikus szindróma tényezői nem véletlenül társulnak egymással, ugyanis egymásra is hajlamosítanak, éppen ezért bármelyik fennállása esetén a többit is keresni kell. A kockázati tényezők többnyire helytelen táplálkozásra és a testmozgás hiányára vezethetők vissza.

Tudja-e hogy, Magyarországon közel kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él? A hastáji elhízás nemcsak esztétikai problémát jelent. Az elhízottak között igen jelentős mértékben fordul elő magas vérnyomás, jellemző a magas vérzsírszint, a magas vércukorszint vagy a cukorbetegség. Ezt az anyagcsere tünetegyüttest, illetve ezek együttes előfordulását nevezik metabolikus szindrómának. Előfordulási gyakorisága a felnőtt lakosság körében kb. 21 százalék, gyakorisága az életkor előrehaladtával tovább növekszik. „Halálos négyes” ként is emlegetik, mert ezen rizikófaktorok megléte a szívinfarktusra már 4-8 szoros kockázatot jelent, de megnöveli az érelmeszesedés, a koszorúér-betegség, a stroke kialakulásának esélyét is. Magyarországon pedig a halálozási statisztikákat a szív- és érrendszeri betegségek vezetik.

 

Elhízás (Obesitas)

A hastájéki zsírszövet felszaporodása, az ún. alma típusú elhízás (has és a törzs körül) nemcsak esztétikai probléma, ugyanis a hasi zsírszövetek anyagcseréje különbözik a bőr alatti zsírszövetekétől, és beindít egy sor olyan folyamatot, amely további anyagcsere rizikófaktorok fellépését idézi elő. Az elhízás mértékének megállapításában a testtömegindex (BMI) nyújt segítséget. Kiszámítása: testsúly (kg-ban) osztva a testmagasság (m-ben) négyzetével (kg/m2). Normális értéke 20-25 között van. 25-30 között túlsúlyosságról, e felett pedig elhízásról beszélünk. Tudja meg, hogy mi az Ön BMI értéke, kattintson ide! Hastáji elhízást jelent az is, ha a haskörfogat meghaladja nőknél a 80 cm-t, férfiaknál a 94 cm-t.

 

Magas vérnyomás (Hypertonia)

A magas vérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, azonban a tartósan emelkedett vérnyomás súlyos szövődményes szervi károsodásokat okoz. A magas vérnyomás a szívinfarktus és az agyvérzés elsőrendű rizikófaktora, és a legtöbb esetben kimutatható további szív- és érrendszeri betegségek, érelmeszesedések, thrombosisok, vesebetegségek hátterében. A vérnyomás érték 140/90 Hgmm alatt tekinthető normálisnak. Statisztikák szerint a legkedvezőbb érték a 110/70 Hgmm. 160/95 Hgmm felett pedig már feltétlenül gyógyszeres kezelést kell alkalmazni. Előnyösek azok a gyógyszerek, amelyek nem rontják a különböző anyagcserezavarokat, fixdózisú kombinációs készítményként javítják a beteg gyógyszerbevételi hajlandóságát.

 

Magas vérzsírszint (Hypertriglyceridaemia / Hypercholesterinaemia)

A koleszterin egyfajta zsír a vérben. A koleszterin származhat a bevitt élelmiszerekből, de a máj is termeli. Magas a vérzsírszint, ha a koleszterinszint meghaladja az 5,2mmol/l normál értéket. A magas koleszterinszint megnöveli az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát. A kockázatot a kis sűrűségű, ún. veszélyeztető, „rossz” LDL-koleszterin emelkedése növeli, míg a nagy sűrűségű, ún. védő hatású, „jó” HDL-koleszterin emelkedése csökkenti. Metabolikus szindrómában egy másik vérzsír, a triglicerid szint is emelkedik. Normál értéke 2,4 mmol/l alatt van. Az elhízás emeli a LDL koleszterin és a triglicerid szintet és csökkenti a védő HDL koleszterin mennyiségét. Kezelésében elsőleges a diéta. Ha a diéta önmagában nem elég, akkor a koleszterin belső termelését csökkentő gyógyszeres kezelés (statin) szükséges.

 

Magas vércukorszint

A cukor (glukóz) biztosítja a szervezet energiaellátását. Normál esetben a cukor hamar felszívódik a vérből és beépül a szervezet energiaraktárába Kóros esetben viszont a sejtek cukorfelvétele lelassul, a vércukorszint emelkedik, tartósan magassá válik. Cukorbetegségről beszélünk, ha az éhomi vércukorszint rendszeresen meghaladja a 6 mmol/l értéket, étkezés után 11 mmol/l fölé emelkedik, és 2 óra múlva sem tér vissza a kiindulási értékre. A felnőttkori cukorbetegség nemcsak a cukoranyagcsere zavarát jelenti, hanem mind a szénhidrátokra, mind a zsírokra és a fehérjékre is vonatkozik. A sejtek inzulin iránti érzékenysége csökken (inzulin rezisztencia), az inzulintermelés fokozódik, s a magas inzulinszint ellenére relatív inzulinhiány alakul ki. Az elhízás önmagában is elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását. Ha a testsúlykontroll nem elegendő, antidiabetikumok és/vagy inzulinkezelés válhat szükségessé. Előnyben kell részesíteni az inzulin érzékenységet fokozó, szénhidrát felszívódást lassító, az inzulin elválasztás korai fázisát csökkentő gyógyszereket.

 

Kezelés

A metabolikus szindróma hosszú távú kezelést és többszörösen kombinált eljárást igényel. Egyrészt a betegnek változtatnia kell helytelen, mozgásszegény életvitelén, egészségtelen táplálkozásán. Rendszeresen ellenőriznie kell testsúlyát, vérnyomását, étkezés utáni vércukorszint és vérzsír értékeit. Másrészt ki kell egészíteni a terápiát a tünetegyüttes egyes összetevőire közvetlenül ható gyógyszeres kezeléssel.

 

Megelõzés

A szindróma kialakulásáért elsősorban a hastáji elhízás a felelős, ezért alapvető fontosságú az elhízás megelőzése.

  • Testsúlycsökkentés – Alapvető a diétás étrend (napi 1200-1800 kal), a zsírok és a szénhidrátok korlátozása. 5-10 százalékos testsúlycsökkenés már segíthet, hogy a szervezet újra képes legyen felismerni az inzulint, illetve jelentős hatással van a többi rizikófaktorra is.
  • Testmozgás – A fokozott fizikai aktivitás enyhíti az inzulinrezisztenciát. Ez segít a vérnyomás és a „rossz” koleszterinszint csökkentésében és a „jó” koleszterinszint emelésében, ezen kívül, mérsékli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát is.
  • Szívet kímélő étrend – Kerülendő a telített zsírok, a cukrok és a só fogyasztása. Ajánlott a zsíros ételek helyett a rostdús táplálékok (gyümölcsök, zöldségfélék, gabonatermékek) beiktatása a mindennapi étrendbe. Fontos az alkohol- és a kávéfogyasztás mérséklése, a dohányzás abbahagyása.

Szívinfarktus


A szívinfarktus (köznapi nevén szívroham) a koszorúérbetegség legsúlyosabb formája, mindenki által rettegett, nem ritkán az életet veszélyeztető súlyos betegség, mely világszerte a leggyakoribb halálokok közé tartozik. A magas halálozás mellett a szívinfarktus jelentősen csökkenti a betegek életminőségét és növeli a rokkantak számát.

 

Mi okozza a szívinfarktust?

Érelmeszesedés (Atherosclerosis)

A szívinfarktus hátterében rendszerint az érelmeszesedés áll. Érelmeszesedés alatt a verőerek (artériák) falának megbetegedését értjük, mely lassan, évek-évtizedek alatt alakul ki.
Az erek falának belső rétegén (endotélium) már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók zsírlerakódások, melyek az idő múlásával növekednek, ún. plakkok alakulnak ki, melyek az erek üregét jelentősen beszűkíthetik. A plakkok később megrepedhetnek, a vérlemezkék összetapadása következtében véralvadék (trombus) képződik, mely az ér üregének teljes elzáródását okozza.

A szív koszorúerei az érelmeszesedés következtében gyakran megbetegednek, beszűkülnek majd elzáródnak. Ilyenkor a vérellátás az elzáródott érszakaszon megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak. Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, mely nem képes a szív pumpaműködésében részt venni. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy pangásos szívelégtelenség alakul ki.

 

Melyek az érelmeszesedés kockázati tényezői?

  • Magas vérzsírszint (hyperlipidaemia)
  • Magas vérnyomás (hypertonia)
  • Dohányzás
  • Cukorbetegség (Diabetes Mellitus)
  • Elhízás (Obesitas)
  • A testmozgás hiánya
  • Stressz
  • Örökletes tényezők

 

Hogyan lehet felismerni a szívinfarktust?

A heveny szívinfarktusnak a legtöbbször könnyen felismerhető típusos tünetei vannak. A roham általában hirtelen kezdődik, igen erős, szorító jellegű mellkasi fájdalommal. A betegnek típusos mellkasi fajdalma (ún. angina pectoris) az infarktust megelőzően rendszerint már volt, de tudni kell, hogy szívinfarktus előzetes mellkasi fájdalom nélkül is előfordulhat. Az infarktusos mellkasi fájdalom jellege az angina pectorishoz hasonló, de általában hosszabb ideig (20-30 percnél tovább) tart.
A fájdalom jellege szorító, markoló, mely legtöbbször a szegycsont mögött a legerősebb, kisugározhat mindkét mellkasfélbe, de főleg a bal oldalra, esetleg a karokba és a nyakba. A fájdalmat gyakran verejtékezés és halálfélelem is kíséri. Az esetek kisebb részében a fájdalom egyéb területre, pl. a gyomortájékra is lokalizálódhat és ilyenkor a beteg, vagy hozzátartozója nem gondol szívbetegségre, hanem hasi megbetegedésre gyanakszanak.
A szívrohamot gyakran megelőzik enyhébb, nem típusos előjelek. Ilyenek lehetnek kisebb mellkasi nyomásérzések, rossz közérzet, fáradékonyság, melyek legtöbbször már hetekkel előbb jelentkeznek, de a beteg nem tulajdonít jelentőséget ezeknek a jelentéktelennek tűnő tüneteknek, és nem fordul orvoshoz. Ilyenkor, még ha orvoshoz is fordul, sokszor a vizsgálatok sem tudják megjósolni az 1-2 hét múlva bekövetkező eseményt.

 

Mit tegyünk szívroham esetén?

A beteg további sorsát legtöbbször az dönti el, hogy ő maga és környezete hogyan értékeli az első tüneteket és milyen gyorsan kerül kórházba. Amennyiben a betegnek már előzőleg ismert volt a koszorúérbetegsége és volt angina pectorisa vagy esetleg szívizominfarktusa, akkor a tüneteket, könnyebben meg tudja ítélni, és el tudja dönteni, hogy a roham különbözik-e az előző panaszaitól.
Az angina és a szívinfarktus okozta mellkasi fájdalom között a legfőbb különbség az, hogy infarktus esetén a fájdalom tartósabb és a nyelv alatti nitroglicerin (tabletta vagy spray) hatására nem szűnik. Amennyiben a szívroham a beteget otthonában éri és egyedül tartózkodik otthon, telefonon kérjen sürgős segítséget az Országos Mentőszolgálattól a 104-es hívószámon, telefon hiányában pedig kérje a szomszédok segítségét. Ha a beteg munkahelyén lesz rosszul, akkor az üzemorvos vagy szintén a mentők jelenthetik a gyors segítséget. A beteget a segítség megérkezéséig nyugalomba kell helyezni, friss levegőről kell gondoskodni és nyelv alatti nitroglicerint kell kipróbálnia. A heveny szívroham legtöbbször drámai tünetek formájában jelentkezik, és ilyenkor a környezetnek az a legfontosabb tennivalója, hogy a beteg mielőbbi kórházba juttatásáról gondoskodjon. Minél előbb kerül a beteg kórházi ellátásra, annál nagyobb az esélye annak, hogy az infarktust okozó elzáródott érszakasz a kezelés hatására megnyíljon, kisebb szívizomterület haljon el, és minél teljesebb gyógyulás következzen be.

 

Mit tegyünk, ha a beteg eszméletét veszti?

A szívroham olyan súlyos lehet, hogy hirtelen keringés és légzésmegálláshoz vezethet, és a beteg a klinikai halál állapotába kerül. Ilyenkor a beteg eszméletét veszti, a szívműködése leáll (nem hallható szívhang a szív felett, nem tapintható pulzus sem a csukló felett, sem a nyakon), a légzése leáll, a pupillái (szembogár) kitágulnak és fényre nem szűkülnek. Ha ezeket a tüneteket észleljük, a beteget azonnal meg kell próbálni újraéleszteni.
Az újraélesztés sikere függ az alapbetegség súlyosságától és a szívinfarktus nagyságától, de alapvető fontosságú, hogy a klinikai halál beálltakor van-e jelen olyan személy, aki a szakszerű orvosi segítség megérkezéséig fenn tudja tartani a beteg keringését.
Az újraélesztés csak a klinikai halál beállta utáni 3-4 percen belül lehetséges, ennél hosszabb keringésleállás már visszafordíthatatlan agyi károsodást okoz!
Mesterséges keringés- és légzésfenntartással ugyanakkor a beteget akár egy óráig vagy tovább is életben lehet tartani, amíg a végleges segítség megérkezik. Az újraélesztés módszerét minden laikusnak meg kellene tanulnia, hogy a környezetében előforduló klinikai halál esetén, az orvosi segítség megérkezéséig életben tudja tartani a beteget (erre irányuló törekvések már hazánkban is vannak számos külföldi példához hasonlóan).

 

Az újraélesztés legfontosabb szabályai

1. A beteget fektessük a földre, fejét szegjük hátra és nyelvét húzzuk előre.
2. Térdeljünk a beteg bal oldalára és bal kezünkkel az állát, jobb kezünkkel a homlokát fogjuk meg.
3. Vegyünk mély lélegzetet, és a levegőt fújjuk a beteg orrába vagy szájába (a beteg szájára vékony textíliát, zsebkendőt vagy gézlapot helyezhetünk, ennek hiányában azonban ne késlekedjünk, mert a beteg életéről van szó!).
4. 4-5 befújás után két tenyerünket egymásra téve ütemes nyomásokat gyakoroljunk a szegycsont alsó felére.

Ha egyedül végezzük az újraélesztést, akkor 6-8 szívnyomás után 2 befújást végezzünk, amennyiben két személy végzi, akkor az egyik személy 4 szívnyomása után a másik személy egy befújást végezzen. A sikeres újraélesztés jele, ha a pupillák fényre újra összeszűkülnek, a légzés visszatér és a beteg sápadt bőrszíne javul.

 

Milyen szövődményekkel járhat a szívinfarktus?

A legsúlyosabb kezdeti szövődmény az azonnali hirtelen halál. A további életveszélyes szövődmények legnagyobb része is a tünetek jelentkezése utáni első órákra esik. A leggyakoribb szövődmények a szívritmuszavarok, amelyek a szív ingerképző- és vezető rendszerét érintik. A legveszélyesebb ritmuszavar a kamraremegés, amely a keringés leállásához és gyors beavatkozás nélkül halálhoz vezet. A túlságosan gyors (tachycardia) vagy a normálisnál lassúbb szívműködés (bradycardia) is veszélyes lehet.
Súlyos szövődmény az ún. szív eredetű keringés-összeomlás, a kardiogén sokk. Ilyenkor a vérnyomás jelentősen csökken, a szív nem tudja fenntartani a keringést, és az egyes szervek vérellátása elégtelen. A sokk súlyos szövődményt jelent, amely a mai korszerű kezelés mellett is nem ritkán halálos kimenetelű.
Súlyos, nagykiterjedésű infarktus életveszélyes szövődménye lehet a szívizom falának megrepedése. Ez szintén azonnali halált okoz.
A roham után néhány nappal következhet be. További korai komplikációk lehetnek a keringési elégtelenség, az agy- és a végtagembólia, de ezek késői szövődményként is előfordulhatnak. Szerencsére a szívizominfarktus az esetek nagy százalékában szövődménymentesen zajlik le. A kezdeti nagy fájdalom megszűnését követően a legtöbb beteg az egész kórházi ápolása során tünet- és panaszmentes.

Stroke


Mit értünk a stroke fogalma alatt?

A stroke ütést, csapást jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az agyi érkatasztrófa (gutaütés, szélütés, stroke) az agyműködés általános vagy gócos zavarával jellemezhető, gyorsan kialakuló tünetegyüttes, amely több mint 24 órán át fennáll, vagy a beteg halálához vezet és amelynek bizonyíthatóan nincs más oka, mint az agyi érrendszerben kialakult elváltozások.

Az agyérbetegségek gyakorisága fokozatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. Ennek oka az egyes országokban az életszínvonal, az életkörülmények romlása, a kockázati tényezők halmozódása. Más országokban (fejlett ipari országok) a várható élettartam meghosszabbodása miatt kell egyre több agyérbeteg ellátásával szembe nézni.

Bár az iparilag fejlett országokban a kórkép letalitása (az az arányszám, amely megmutatja, hogy adott időegységben és helyen egy adott betegségben szenvedő 100 ember közül hány halt meg) az egyre korszerűbb egészségügyi ellátásnak köszönhetően csökken, mégis egy hónapon belül a betegek több mint 2/3-a meghal és a túlélőket igen gyakran maradványtünetek – mozgáskorlátozottság, beszédzavar, hangulatzavar, szellemi leépülés – sújtják.

A stroke a harmadik leggyakoribb halálok világszerte. Tavaly hazánkban 18 ezren hunytak el agyérbetegség következtében. Becsült adatok szerint jelenleg 200-250 ezer szélütést elszenvedett és még életben lévő beteg él közöttünk.

 

Hogyan alakul ki a stroke?

A stroke két fő típusát különböztethetjük meg aszerint, hogy milyen folyamat idézte elő. Az ischaemiás stroke esetében az agyi erekben vagy az agyat közvetlenül tápanyaggal és oxigénnel ellátó érrendszerben elzáródás/érszűkület alakul ki, az agy vérellátása zavart szenved, csökken. A másik esetben állományvérzés következik be, ez a vérzéses stroke. Az ischaemiás stroke négyszer gyakoribb, mint a vérzéses stroke.

Az ischaemiás stroke-ot rendszerint figyelmeztetőjelként ún. TIA (átmeneti ischaemiás esemény) előzi meg. A tünetegyüttes a stroke-hoz hasonló, általában néhány percen belül megszűnik. A vérzéses stroke többnyire hirtelen lép fel, fejfájással, hányással-hányingerrel, tarkómerevséggel kísérve. Az orvosnak azonnal el kell döntenie, hogy mely típussal áll szemben, mert mind az életkilátások, mind az alkalmazandó terápia eltér a különböző esetekben.

 

Melyek a stroke kialakulásának fő kockázati tényezői?

Több tényező ismert, amely a szélütés kockázatát növeli. Mindenekelőtt az érelváltozások kialakulásának csökkentésére hívnánk fel figyelmüket, hiszen a stroke-események túlnyomó többségében érelmeszesedés áll a háttérben. A magyar betegre sajnos jellemző, hogy több rizikófaktor egyidejűleg van jelen.

 

Nem befolyásolható kockázati tényezők a nem, a rassz, az életkor. A befolyásolható kockázati tényezők között több betegséget, kóros állapotot, helytelen életmódot találunk:

 

Magas vérnyomás: az agyi infarctus és az agyvérzés legfőbb kockázati tényezője. A stroke-os betegek több mint 2/3-ának magas a vérnyomása (!). A hypertonia felgyorsítja az aortaívben és az agyat ellátó nyaki nagyerekben az érelmeszesedést, megbetegíti a kisereket, elősegíti a szívbetegségek kialakulását. A kórosan emelkedett vérnyomás az agyérbetegségek rizikóját 2-7-szeresére növeli. A szélütés kockázata és a vérnyomás-emelkedés szorosan összefügg. A 10/5 Hgmm-es vérnyomáscsökkentés 42%-os stroke kockázat-csökkenést eredményez.


Dohányzás: az agyérbetegségek kialakulásának 10-15 százalékáért felelős. A dohányzás számos módon segíti az ischaemiás és a vérzéses stroke fellépését. Fokozza az érelmeszesedést, a thrombosis kialakulását és emeli a vérnyomást. 1,5-2-szeres rizikónövekedéssel jár, dózisfüggően, erős dohányosokban kifejezettebb. A dohányzás abbahagyása után a kockázat fokozatosan megszűnik.
Cukorbetegség: a kockázat 2-3-szoros.


Szívbetegségek: általában 2-3-szorosára növelik a kockázatot a szívinfarktus, a szívkoszorúér betegség, a szívelégtelenség, a bal kamra megnagyobbodás, a szívbillentyű betegségek. A legnagyobb kockázat a pitvarfibrilláció. Az ischaemiás stroke 15-25 százaléka vezethető vissza szíveredetű tényezőkre.


Egyéb tényezők: a zsíranyagcsere zavarok, a magas konyhasó bevitel, a túlzott alkoholfogyasztás 3-szoros stroke-kockázat. A fizikai aktivitás növelése csökkenti a stroke gyakoriságot, mert csökken a vérnyomás, csökken a testsúly, javul a zsír- és szénhidrát anyagcsere.

 

Melyek a stroke vagy TIA kialakulásának főbb jellemzői?

  • Ha önmagunkon, hozzátartozónkon vagy közvetlen környezetünkben észleljük a következőket, haladéktalanul forduljunk orvoshoz:
  • Hirtelen bekövetkező gyengeségérzés a karban, a kézben, a lábban;
  • Nem érezzük testünk vagy arcunk egyik felét;
  • Váratlanul csak egyik szemünkre látunk;
  • Hirtelen nehézkessé válik a szavak megformálása, a beszéd;
  • Nem értjük beszélgetőpartnerünk szavait;
  • Egyre erősbödő fejfájásunk van, olyan, amilyet még soha nem éreztünk;
  • Szédülés, egyensúlyvesztés érzése;
  • Átmeneti emlékezetkiesés, eszméletvesztés.

 

Hogyan csökkenthetjük a stroke előfordulásának kockázatát?

  • A vérnyomás normális szinten tartásával;
  • A dohányzás abbahagyásával;
  • Alacsony sótartalmú és zsírszegény diétával;
  • Testsúlycsökkentéssel, az ideális testsúly elérésével;
  • Rendszeres testmozgással;
  • Az alkoholfogyasztás mérséklésével;
  • Az orvos utasításainak betartásával.

ÉRSZŰKÜLET


A perifériás érbetegség, közismert nevén érszűkület – csakúgy, mint a szélütés és az infarktus – az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája, melyben a betegség az alsó végtag verőereiben lép fel. A perifériás érbetegség felismerését nehezíti, hogy az érintett sokáig tünetmentes marad, és ebben a stádiumban csak szűrővizsgálattal lehet kimutatni a problémát. A perifériás érbetegség több szempontból is veszélyes. A láb vérellátásának romlása akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése pedig akár a végtag elvesztéséhez is vezethet. A romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság, ami pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. E tünetegyüttes jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom szinte mindig ugyanolyan hosszú út vagy ugyanannyi lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet, illetve fekély is kialakulhat a lábon. A járáskor jelentkező fájdalom mellett a láb (és/vagy az egész érintett alsó végtag) fázékonysága, a láb (és/vagy a lábfej) hűvös tapintata is érszűkületre utalhat. A perifériás érbetegség egy egyszerű műszeres vizsgálattal, az úgy nevezett a boka/kar index méréssel gyorsan és fájdalommentesen kimutatható.

 



Mindazonáltal az érszűkületes betegeket fenyegető legnagyobb veszélyt a gyakran egyidejűleg, tünetek nélkül fennálló koszorúér- és agyi érbetegség jelenti. A vizsgálati eredmények szerint az érszűkületes betegeknél sokkal nagyobb esély van a szívinfarktus, vagy a szélütés bekövetkezésére, függetlenül attól, hogy a jellegzetes tünetek jelentkeznek-e. A perifériás érbetegség kialakulásának rizikófaktorai a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, a dohányzás és alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a stressz, a túlsúly, továbbá a családi hajlam. A betegség gyakorisága 50 éves kor felett fokozottan nő.

Az érszűkület elkerülésében a dohányzás elhagyása, a megfelelő étkezés sokat segíthet (rendszeres szója, hal, saláta és gyümölcsfogyasztás, csak a magos és teljes kiőrlésű kenyér választása), és a heti háromszor félóra sport, séta, otthoni torna szintén sokat számít. A megfelelő lábbeli viselésének szintén nagy szerepe van a perifériás érbetegség kialakulásában, illetve a betegség megléte esetén a szövődmények megelőzésében.

SZÍVELÉGTELENSÉG


Mi a szívelégtelenség?

A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. Emiatt a beteg fáradékonyságról és nehézlégzésről számol be. Enyhébb esetben ez csak terheléskor jelentkezik, súlyos esetben már nyugalomban is vérellátási zavar, és a fontos szervek, mint például a vese és az agy működési zavara jöhet létre.

A szívelégtelenség gyakori betegség, a felnőtt lakosság kb. 2-3%-át sújtja, idős korban azonban az előfordulása elérheti a 10%-ot is. Súlyos betegség, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, és végül halálhoz vezet. A betegség felismerését követő 5 éven belül a halálozás eléri vagy meg is haladhatja a rákos betegségek halálozását. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni.

 

Szívelégtelenség okai

Magas vérnyomás (hypertonia)
A fel nem ismert, vagy nem megfelelően kezelt magas vérnyomás hosszú távon kb. 3-szorosára növeli a szívelégtelenség előfordulásának gyakoriságát. Ha a vérnyomás az erekben magasabb, a szívnek erőteljesebben kell összehúzódni ahhoz, hogy a megfelelő keringést fenntartsa, és ez a fokozott terhelés hosszabb távon károsítja a szívizomzatot. A bal kamra fala előbb megvastagodik, majd elgyengül, a szív üregei kitágulnak, a kamraműködés csökken és megjelennek a szívelégtelenség jellegzetes tünetei. A vérnyomás ilyenkor már sokszor nem magas.
A magas vérnyomás nem csak a szívet és annak ereit, hanem más szervek érrendszerét (például agy, vese, végtagok verőerei) is súlyosan károsíthatja, amely a szívelégtelenség kialakulását szintén elősegíti. A vérnyomás normálisan 140/90 Hgmm alatt van.

Szívizomelhalás (szívinfarktus)
A szívelégtelenség egyik leggyakoribb oka a szív koszorúereinek megbetegedése, melynek legsúlyosabb formája a szívizomelhalás (szívizominfarktus). Ilyenkor a szívizomzatot ellátó valamelyik koszorúér elzáródik és itt a véráramlás megszűnik. Ezen a területen a szívizom elhal, hegszövet alakul ki, mely összehúzódásra már nem képes. Az elhalt szívizomrész kiesett működését a többi, épen maradt szívizomterület próbálja átvenni, azonban ha az elhalás nagyobb izomterületet érint, akkor ez nem lehetséges, és szívelégtelenség tünetei alakulnak ki.

Szívbillentyűbetegségek, szívfejlődési hibák
A szívben a véráramlás irányát szabályozó szelepek (billentyűk) megbetegedései, valamint bizonyos veleszületett szívfejlődési zavarok (pl. a szívsövény részleges hiánya) szintén szívelégtelenséget okozhatnak. A billentyűk szűkülete vagy zárási elégtelensége miatt a kamrák és a pitvarok túlterheltté válnak, a szív üregeiben kórosan megemelkedik a nyomás, melynek eredményeképpen szívelégtelenségre jellemző tünetek léphetnek fel. Veleszületett szívfejlődési hibákban, pl. pitvari vagy kamrai részleges sövényhiányban, rendellenes vérátáramlás jön létre a két szívfél között, a friss és elhasznált vér keveredik, melynek következtében szívelégtelenség alakulhat ki. Ezeket a rendellenességeket általában már gyermekkorban vagy fiatal felnőtt korban felfedezik, és megoldásuk az időben elvégzett korrekciós szívműtét.

Szívizombetegségek
Bizonyos genetikai ártalmak, gyulladásos betegségek, toxikus anyagok, tartós és nagymennyiségű alkoholfogyasztás a szívizmot megbetegítve szívelégtelenséget okozhatnak. Ilyenkor a szív üregei kitágulnak, a kamrák képtelenekké válnak a megfelelő összehúzódásra és a súlyos működészavar szívelégtelenséghez vezet.

 

A szívelégtelenség tünetei

A szívelégtelenség okozta panaszok és tünetek általában fokozatosan alakulnak ki, és az évek alatt súlyosbodnak. A legjellemzőbb panaszok a következők:

Fáradékonyság, csökkent fizikai terhelhetőség
Szívelégtelenségben a szív nem tudja fenntartani a mindenkori igényeknek megfelelő vérkeringést, ezért különösen fizikai terheléskor az izomzat vérátáramlása nem megfelelő, melynek következménye a gyors kifáradás és a csökkent fizikai terhelhetőség. Súlyosabb esetekben az egyéb szervek vérellátása is csökkenhet már nyugalomban is.

Ennek változatos tünetei lehetnek attól függően, hogy elsősorban mely szerv keringése csökkent: pl. az agy esetében levertség, csökkent szellemi teljesítőképesség, szédülés, zavartság jelentkezhet, a szív koszorúerek csökkent keringése szívtáji nyomást, szorítást (anginát) okozhat, míg a vese vérkeringésének romlása a vizeletkiválasztás nagyfokú csökkenését vagy teljes megszűnését (anúriát) idézheti elő.

Nehézlégzés (dyspnoe)
Kezdetben még csak a nagyobb vagy megszokott fizikai terhelés okoz nehézlégzést, később azonban már a kisebb terhelés is kiváltja azt. A legsúlyosabb esetekben a beteg már nyugalomban is fullad, különösen éjszaka, laposan fekvő helyzetben. Gyakori lehet a sípoló légzés és köhécselés, súlyosabb állapotban főleg az éjszakai órákban, rohamokban fellépő és csak felülésre csökkenő súlyos fulladásos roham (szívasztma) vagy tüdővizenyő (tüdőödéma) is jelentkezhet. Ilyenkor a tüdőerekben a megemelkedett nyomás miatt a tüdőhólyagocskákba folyadék kerül, amely súlyos életveszélyes állapotot okoz, ami sürgős kórházi ellátás nélkül rendszerint végzetes.

Végtagvizenyő, egyéb pangásos tünetek
Szívelégtelenségben testszerte felszaporodik a testfolyadék, mivel a szívüregekben és a viszerekben megnövekedett nyomás a szövetek közé kipréseli a folyadékot. Legjellemzőbb tünet, amit a beteg először észlel a bokatájék duzzanata (boka ödéma). Később a folyadékpangás következtében a máj is megduzzad, és folyadék szaporodhat fel a hasüregben is (ascites). A legsúlyosabb esetekben az egész testre kiterjedő bőr alatti folyadékszaporulat figyelhető meg.

 

Mi várható a kezeléstől?

Az elmúlt negyedszázad során a szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében jelentős változás következett be. Korábban a betegek kezelésére csak a vizelethajtók és a szívizom összehúzódásának erejét fokozó digitáliszkészítmények álltak rendelkezésre, amely gyógyszerekkel ugyan a panaszokat csökkenteni lehetett, azonban a betegek életének meghosszabbítása rendszerint nem sikerült. A mai korszerű gyógyszerekkel és kezelési eljárásokkal ugyanakkor a betegek panaszainak tartós javítása mellett többnyire a szívelégtelenség súlyosbodása is megfékezhető, és a betegek élete is megnyújtható.
A szívelégtelenség jelenlegi kezelésnek négy fő területe van.

Ezek a következők:

1) a betegek életmódjának megváltoztatása,

2) kombinált gyógyszeres kezelés,

3) bizonyos eszközös kezelési eljárások és

4) sebészi beavatkozások, szívátültetés.

Betegtájékoztató


Az emelkedett koleszterin a szív- és érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezője

 

Az érelmeszesedés kialakulásának mechanizmusa

Az érelmeszesedést a közepes és nagy verőerek (artériák) falának megvastagodása jellemzi, amely a véráramlás csökkenését vagy teljes érelzáródást okozhat. A betegség kezdete már fiatal korban elkezdődhet, de inkább az idősebb korosztályra jellemző. A verőerekben képződött szűkület illetve elzáródás érintheti az agyi-, vese- és végtag ereket, valamint a szív koszorúér rendszerét. A betegség gyakran tünetmentes, és a tünetek általában csak közép- és idős korban jelentkeznek. A betegség kialakulásának oka:

  • mikroszkopikus sérülések helyén a vér alakos elemei lerakódhatnak, vérlemezkék és alvadási anyagok csapódnak ki az érfalon
  • a „káros koleszterin” (LDL=low density lipoprotein) lerakódik az érfal belhártyáján
     

Koleszterinre ugyanúgy szüksége van a szervezetünknek, mint bármilyen más tápanyagra. A koleszterin a sejtfalak és sejtmembránok felépítéséhez szükséges. A vérben a koleszterin károsan megemelkedhet, ha a táplálékkal a koleszterin bevitelünk tartósan megemelkedik, illetve a bélrendszerben a koleszterin nem bomlik le megfelelően.

 

A normál és kóros koleszterin szint

Összkoleszterin

 

Normálérték

5 mmol/l alatt

Emelkedett érték

5,1 – 6,5 mmolt/l

Közepesen magas érték

6,6- 7,8 mmol/l

Nagyon magas érték

7,9 mmol/l vagy felette

LDL- koleszterin normálértéke

3 mmol/l alatt

HDL- koleszterin normálértéke

Nőknél 1,3 mmol/l vagy felette

Férfiaknál 1,1 mmol/l vagy felette

 


A vérbe jutott, de fel nem használt koleszterin lerakódik a verőerek belsejében, megvastagítva, és így rugalmatlanná téve az érfalat, ami fokozatosan érelmeszesedéshez, érszűkülethez vezet. Nem csak a vérben található összkoleszterin mennyisége, hanem az úgynevezett „védő koleszterin” (HDL = high density lipoprotein) és „káros koleszterin” (LDL) aránya mérvadó.

 

A szív és érrendszeri betegségek kockázati  tényezői

A szív- és érrendszer rizikótényezőnek tényezőinek nevezzük azokat, amelyek jelenléte esetén megnő annak kockázata, hogy szív- és érrendszere megbetegszik. A rizikótényezők egy részét nem nem befolyásolható - ilyen az életkor, a családi előzmény, és a nem.

 

Befolyásolható rizikófaktorok

Vannak azonban kontrollálható rizikótényezők is, amelyek kontrollja jelentősen csökkenti az egyéni kockázatot.

 

A kockázati tényezők egymással összefüggőnek látszanak. A túlsúlyos betegeknek magasabb a vérnyomásuk, gyakoribb a cukorbetegség és a magas koleszterin is. Minél több kockázati tényezővel rendelkezünk, annál nagyobb az esélyünk a szívbetegség kialakulására, ezért is olyan fontos a lehető legtöbb kockázati tényezőt kontrollálnunk.

 

Dohányzás

A leginkább eliminálható rizikófaktor! A tüdőrák mellett a dohányzás a szívinfarktus és a stroke okozója is lehet. A dohányzás mintegy 2-3-szorosára növeli annak az esélyét, hogy az illető szívbetegségben hal meg.

 

Túlsúly

A súlyfelesleg járulékos kockázatnövekedést jelent a szívbetegség kialakulása szempontjából. A szívre és az érrendszerre fokozott terhelést ró, és magas vérnyomást, magas koleszterinszintet és cukorbetegséget okozhat.

 

A fizikai aktivitás hiánya

Ha mozgásszegény életmódot folytat, azzal szintén kockára teszi egészségét, mivel az aktív életmód nagyban hozzájárul a szívbetegség kockázatának csökkentéséhez, és az egyéb kockázati tényezők kialakulását illetve progresszióját szintén lassíthatja.

 

Magas vérnyomás

A magas vérnyomás gyakran nem jár tünetekkel. Általában a betegségben szenvedők nagy része nem is tud magas vérnyomásáról, csak véletlenül, vérnyomásmérés során derül ki. A célvérnyomásérték 140/90 Hgmm az általános populációban, míg azoknál akiknek már lezajlott szív, vagy érrendszeri betegség, illetve cukorbetegek, azoknál 130/80  Hgmm alá kell csökkenteni a vérnyomást!

 

Cukorbetegség

Az emelkedett vércukorszint az egész szervezet érrendszerét károsítja. Ez érinti a szív, a szem, az agy és vese érrendszerét is. A betegség nagymértékben megnöveli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Étrend, testmozgás, és gyógyszeres kezelés szükséges a vércukorszint beállításához.

 

Az alapvető feladatok:

  • Ismerjük meg és alkalmazzuk az egészséges étrendet
  • Igyekezzünk elérni egészséges testsúlyunkat
  • Igyekezzünk elérni az ajánlott LDL-, HDL- és trigliceridszinteket
  • Próbáljuk vérnyomásunkat normális szinten tartani
  • Próbáljuk vércukorszintünket normális szinten tartani
  • Törekedjünk fizikai aktivitásra
  • Kerüljük a dohányzást és a dohányfüst-expozíciót

Az emelkedett koleszterin az egyik legfontosabb befolyásolható kockázati tényező!

 

A koleszterin egy zsírszerű anyag, mely a test minden sejtjében megtalálható. Nagyrészt a májból származik, de származhat még a bevitt ételekből is, főként húsokból, szárnyasokból, tejtermékekből és a tojásból. Ha a vérben a koleszterinszint magas, akkor beépülhet az artériákba és károsítja az érrendszert. A kialakuló „érelmeszesedés” következtében a szív, agy, perifériás erek, vese, szem, stb. károsodik, és amely számos szív és- érrendszeri eseményt okozhat.

 

A magas koleszterinszint nem jár panaszokkal, amely nehezíti a kezelést. Az emelkedett koleszterin hosszú távon okoz súlyos szövődményeket, ezért nagyon fontos, hogy az életmód-változtatással - étrend betartása, fogyókúra, mozgás,és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel - csökkentse a vérzsír szintjét.

 

„Jó” és „rossz” koleszterin

 

A koleszterin a sejtfalak és sejtmembránok felépítéséhez szükséges. Az összkoleszterin az LDL és HDL koleszterin mennyiségéből tevődik össze. A túlzott mennyiségű koleszterin megjelenik a vérben és az erekben lerakódva szűkíti azokat. Sűrűsége alapján két fő típusát különböztetjük meg: az LDL (low-densinty ) az úgynevezett „ rossz” koleszterin, mely beépülve az artériák falába az érelmeszesedés kialakulásához vezet. A HDL koleszterin a „jó” koleszterin, amely védő jellegű és amely a lerakódott koleszterint képes felvenni és a májhoz szállítani. A vérzsírok harmadik fajtája a triglicerid, amely szintén szerepet játszhat az érelmeszesedés kialakulásában. Ebben a formában raktározódik szervezetünk zsírtartalma. A triglicerid szintje az étkezés után megnövekszik a vérben. A túl magas szintek a szívbetegség kockázatát növelhetik.

 

A kezelés első lépcsője az életmód-változtatás, elsősorban a táplálkozásban. Adjon étrendjéhez sok zöldséget és gyümölcsöt. Csökkentse először felére a vaj, margarin, vagy saláta dresszinget. Használja a zsírszegény, vagy a zsírmentes készítményeket. Fokozatosan emelje a tejtermékek fogyasztását, de a tej legyen alacsony zsírtartalmú (1%), vagy zsírmentes. Vörös húst ne egyen. Pulyka, baromfi, hal javasolt.

 

A magas koleszterinszint a génekben kódolt tulajdonság. Tény, hogy a koleszterin mintegy 20%-a származik a bevitt ételekből, a maradékot a szervezet saját maga állítja elő.

 

Emelkedett koleszterinérték esetén az életmódváltozatással 10-15%-kal csökkenthető az LDL-koleszterinérték. Általában sok ember számára tehát a megfelelő étrend és testmozgás nem elégséges a koleszterinszint csökkentéséhez.

 

A koleszterincsökkentés gyógyszeres kezelésének alapvető gyógyszere a statin kezelés. A statinnoknak számos fajtája ismert- így a sinvastatin, a fluvastatin, az atorvastatin és a legújabb a rosuvastatin. A statin kezelés hatásosságáról és biztonságosságáról több százezer beteg vizsgálata szolgál bizonyítékul. Ma már azt is tudjuk, hogy a modernebb statin készítmények nem csak a koleszterinszintet csökkentik, hanem koszorúérbetegségben megfelelő adagban adva az érelmeszesedést is képes csökkenteni.

 

A statin kezelés rendszeres ellenőrzés és orvosi javaslat szerint adva biztonságos kezelés. A mellékhatások közül megemlítendő az izomfájdalom, amely megjelenése esetén a kezelő orvossal konzultálni kell. Ebben az esetben a gyógyszer adagját kell változtatni, vagy más statint kell adni.

 

A koleszterincsökkentő kezelés közül csak a statin kezeléssel vannak olyan adatok, amelyek bizonyítják, hogy a szív-és érrendszeri eseményeket csökkentik, és a túlélést bizonyítottan növelik!

 

Az alábbi értékekek a kezelés célértékei:

 

Ha nincs egyéb szív- és érbetegség:

összkoleszterin

LDL-koleszterin < 3mmol/l

 

Igazolt szív- és érrendszeri betegség és cukorbetegség esetén:

összkoleszterin

LDL-koleszterin < 2.5 mmol/l

 

A HDL normális szintje a férfiaknál 0,90 mmol/l, nőknél 1,15 mmol/l

felett van. A triglicerid kóros jelentősen az 1,7 mmol/l-es érték felett.

 

A koleszterinértékek diétás-tanáccsal, életmód-változtatással és gyógyszeres kezeléssel csökkenthetőek, ezáltal csökken a szívinfarktus, az agyiér betegségek előfordulása.

 

Amennyiben koleszterinszintünk magas, keressük fel kezelőorvosunkat. Gyakran a zsír és koleszterinszegény étrend és a testmozgás mellett gyógyszer felírása is szükségessé válik. Ha eddig nem ismerte koleszterinszintjét, kérjen laborvizsgálatot. Évente javasolt kontrollálni, akkor is, ha a vizsgálat eltérést nem mutatott.

 

Étkezzen egészségesen

 

  1. Étkezzünk változatosan. Fogyasszunk:

 

  • Teljes kiőrlésű lisztből készült terméket és hüvelyest.
  • Sok zöldséget, gyümölcsöt.
  • Zsírmentes vagy alacsony zsírtartalmú tejtermékekből felnőtteknek három vagy több adag javasolt, gyermekeknek minimum kettő, serdülőknek és időseknek négy adag, várandós és szoptatós nőknek pedig három – négy adag.
  • Sovány vörös húst, baromfit, halat vagy növényi fehérjét. Hetente legalább két adag olajos halat.

 

  1. Kevés telített zsírt fogyasszunk. Ezeket helyettesítsük egészséges egyszeresen, illetve többszörösen telítetlen zsírokkal.

 

  1. Az egészséges testsúly megtartásához mozogjunk rendszeresen. Ha fogyni kívánunk, vagy kevesebb kalóriát vigyünk be szervezetünkbe vagy többet égessünk el az egészséges testsúly eléréséig.

 

  1. Naponta maximum 300 mg koleszterint vigyünk be szervezetünkbe.

 

  1. Naponta maximum 2400 mg nátriumot fogyasszunk. (Ha koszorúér-betegség vagy érelzáródás a diagnózis, a kezelőorvos ennél alacsonyabb hatértéket szabhat meg.)

 

  1. Nők maximum egy, férfiak két pohár alkoholnál többet ne igyanak egy nap.

 

Főzzön egészségesen- vaj vagy zsír helyett főzzön olívaolajjal, a zöldségeket sütés helyett párolja vagy mikrosütőben készítse el. A fentiekhez hasonló kis változtatások rengeteget segíthetnek.

 

Vezessen naplót- étkezése nyomonkövetésére vezessen étkezési naplót. Mutassa meg a naplót kezelőorvosának, hogy  segítségével az Ön számára megfelelő étkezési szokásokat megtalálhassa.

 

Kérjen támogatást családjától - kérje meg barátait és családtagjait, hogy tartsák tiszteletben és támogassák egészséges étkezési szándékát, még akkor is, ha ők nem követnek alacsony zsírtartalmú étrendet.

 

Minél előbb tesszük meg ezt, annál hamarabb léphetünk az egészséges szív- és érrendszerhez vezető útra.

 

A MEGSZELÍDÍTETT ERŐ

 

A szív-és érrendszeri betegségek korunk egyik leggyakoribb betegségcsoportja, amely a globális halálokok listáját is vezeti. Ennek a betegségcsoportnak az egyik legfontosabb rizikótényezője a  vér magas koleszterinszintje, ugyanis ebben az esetben a koleszterin lerakódik az erek falára, érelmeszesedés alakul ki.

 

Az erek falán képződő plakkok egyre nagyobbak lesznek, leválva a vérrögök teljes elzáródást eredményeznek, szívrohamot vagy szélütést okozva. Megfelelő életmóddal, étrenddel és szükség esetén gyógyszeres kezeléssel lehetőség van ezeknek a sokszor halálos kimenetelű betegségeknek a megelőzésére.

 

A Richter koleszterincsökkentő készítménye képes arra, hogy az emelkedett koleszterinszintet legalább 50%-kal csökkentse, ami feltétele annak, hogy az ateroszklerotikus plakkok megkisebbedése is elérhető legyen.

 

A Richter büszke arra, hogy gyógyszerével még több beteg számára hozzáférhető a hatékony és kiváló koleszterincsökkentő terápia.

 

Előzze meg a szívinfarktust, a stroke-t, és az érszűkületet!

 

Összeállította:

Dr. Vértes András

Kardiológus főorvos

Egyesített Szent István és Szent László Kórház Kardiológia-belgyógyászat